12 éve, 2010. novemberében elmentünk pár napra az Őrségbe. Egy nagyon egyszerű kis házat béreltünk ki, ahol egy kis lemezkandallóval kellett fűtenünk. Nagyon élvezte az egész család, hogy este fát kell vágni, behordani, aztán ahogy elkezdett pattogni a tűz, és szép lassan meleg, barátságos lett a szoba. Voltak állatok is a farmon. Robi malac, egy vietnámi csüngőhasú lett Barnabás kedvence.

A legjobban az étkezéseket élveztük. A szálláshely szakácsnője, Emilía, csodálatos ételekkel, ízekkel kápráztatott el bennünket, és a többi vendéget. Egyszerű ételek voltak, a helyre jellemző hagyományos fogások, de az ízük felejthetetlen. A szomszéd asztalnál Vinkó József vacsorázott, aki azonnal ismerős volt nekem és Robinak is. Ő is elégedetten fogyasztotta a jobbnál jobb őrségi falatokat Később kigugliztuk, hogy ő egy ínyenc újságíró. Azóta is hallgatjuk gasztrokulturális rádióműsorát a Szellem a fazékból-t a Kossuthon szombat reggelenként.

Egyszóval, még most, 12 év után is sok szép emlék megmaradt erről a pár napból.

Amikor hazatérünk, azonnal elhatároztuk, hogy falura költözünk. Mindenképpen olyan helyet keresünk, ahol van tó is. Így találtunk Nagytevelre. Még az első évben beszereztünk egy mini malacot, Borcsát, aki még most is velünk él. Azóta igazi nagytevelik lettünk, ma is itt élünk, és nem bántuk meg.